Nevezetességek

Wathay Ferenc

wathay1568-ban született Vágon. Ő maga írásaiban nagyváginak tartotta magát, mert akkor még a falu külön-külön - Nagyvág és Kisvág - élte életét. Valójában e községek is a Wathay-család kiterjedt birtokát képezték. A főúri rokonság köréből említésre méltó Bocskai István fejedelem, akinek a felesége Wathay unokatestvére volt. Apját, Wathay Lőrincet Csesznek várában egyik mulatozás alkalmával szétrepedt tarack ölte meg. A család nevéhez Vág történetében a protestáns hitre való áttérés eseménye fűződik.
Wathay Ferenc nemcsak szülőfalujának volt neves alakja, hanem országos viszonylatban is rangos helyet vívott ki magának: "Szokatlan világ fogja búvárkodó honosinkat meglepni, mindőn szemlélendi, hogy a haza legrégibb íróitól kezdve a legújabbakig oly szerző, aki együtt gyönyörűkezű s több nemű prózaíró, követésre méltó, figyelemlelkű történet író, költő, kép-, táj- és címerfestő, bátor katona, s a Fejedelem és szülő föld mellett hősként vívó pályáján, többször ellenség rabláncaiban sanyargatott és talpveréssel kínoztatott fogoly volt volna - Wathayn kívül egy sem létezett" - írta 1836-ban első méltatója Ponori Thewrwwk József.
A fenti idézetben méltatott gazdag és sokoldalú életmű fontosabb állomásainak ismertetése előtt ismerkedjünk meg hősünk jellemzően külső tulajdonságaival, amelyeket a Székesfehérvár ősi várfalánál lévő szobrának bronzba öntött vonásai oly valószerűen tükröznek: erős, csupa izom termetének egész tartása a belső gyűlőlet ellenségre robbanó indulatáról árulkodik, arcára pedig kiül a saját sorsán, az általa védett vár veszésén és a haza szomorú állapotán való mélységes aggódás.
Gyermekkorában a vági iskola hiánya miatt Németújvárott és Sopron­ban tanult néhány éven át. A félbe maradt tanulmányi idő alatt is hihetetlenül sokoldalúvá képezte magát, több vonatkozásban is őstehetség szintjén álló képességeket csillogtatott meg.
Közülük jobbára legfőbb vágyát, a katonáskodást igyekezett gyakorolni, ez ugyanis családjában hagyományos mesterségnek számított." ... nem tetszhetvén semmiként az honn lakás, mindenkor kivágyódom vala az végekben." (Wathay Ferenc Énekes könyve. Bp., 1976. 142.)
1584-ben már Tihany várában találjuk, 1593-ig, a tizenöt éves háború kitöréséig Cseszneken, Győrben szolgált, a nagy háború alatt pedig Magyaróváron, Sárváron, Pápán és Veszprémben forgatta a kardot. Mindig ott volt, ahol fontos várostromot vívtak és csatázni lehetett a törökkel. S ezek folytán hányszor, de hányszor verték bilincsbe és dugták tömlöcbe, de ő igen sokszor bravúrosan megszökött! Nem egyszer fél lábán a széttört nehéz vasakkal. Hogyan tehette? Erő, ügyesség és legyőzhetetlen harcvágy segítette.
Wathay

wathay2(A képen önmagát festette meg a szerző, furcsa tarka köntösben, kopár tömlöcében megbilincselt lábbal, különös, koporsó-szerű polcra (ágy?) támaszkodva. Láthatóan szomorú rabsorsát siratja, illedelmesen zsebkendőt szorítva könnyáztatott szeméhez.)
Olyannyira életeleme volt a harc, a küzdés, hogy vági gazdaságának irányításával, fejlesztésével nemigen törődött, a földesúri életlehetőségek előnyeit sem használta ki, még fiatal feleségével sem maradt ideje családi életet élni. Először 1600-ban tért haza házasodni, de hamarosan már Sárváron katonáskodott. 1601-ben pedig elindult a töröktől visszafoglalt Székesfehérvár alá, "mely rút, puszta és felette szűk hely vala", s ott ,,2 főkapitány után ... a magyarság valamennyi ott volna főhadnagyuk és vicekapitányuk" lett. (Wathay i.m. 152.)
1602 februárjában első feleségének fiatalon való elhunyta miatt ismét megnősült, ekkor távoli rokonát, Vághy Zsuzsannát vette feleségül. Már április 1l-jén visszatért Székesfehérvárra, ahol augusztus 29-én sebesülten török fogságba került. Innen Budára, majd Nándorfehérvárra vitték, ahonnan sikerült megszöknie, de Temesvár környékén megint csak elfogták. Nem az első szökése volt ez! Újabb szökési kísérletek után visszavitték Nándorfehérvárba. Hatvan rabtársával együtt útnak indították őket Konstantinápoly felé. 1603. szeptember 29-én indultak és október 31-én Wathay a Fekete-torony lakója lett.
Török fogságának siralmas napjait sem tétlenségben töltötte. Naplót írt korának, hazájának gyászos viszonyairól, az ő regényes életének izgalmas eseményeiről. A végváriak hősi küzdelmét, részletesen pedig a Székesfehérvár veszéséről való históriát versben énekelte meg és Éjnekes könyv c. gyűjteményében fogta össze. Vallásos tárgyú és szerelmes versek is gazdagítják életművét. Írásait rendkívül eseménydús életútjának élményei közül választott jelenetekkel illusztrálja. Rajzai, képei általában színesek, korának színvonalán állók. Lerajzolta vági lakását, címerét, vitézi életének, iszonyú szenvedéseinek és rabságának főbb színhelyét.
A Fekete-tenger partján álló tömlöcében készített munkáit aztán hazaküldte Vágra feleségének azzal a céllal, hogy ő vagy a rokonság váltsa ki keserves rabságából, amely teljes súlyával nehezedett a lelkére:

"Mint az fű levágattam, s mint széna megszáradtam,
Éltemtől megfosztottam, s kínra jutottam,
Italom könnyhullással, kenyerem áztattam,
Örömtül és erőmtül már ér elváltam."
(Wathay i.m. 112)

wathay1(Bilincsbe verve,útban a tömlöc felé.)

1606-ban fogolycsere formájában mégis megszabadult és haza került. Sokáig nem volt adat arra, mi lett ezután életének folytatása. A legújabb kutatások szerint azonban most sem tudott sokáig nyugodni vági kastélyában, nyughatatlan vére ismét lóra parancsolta és kardot rántott a hazáért. 1607 novemberében már ismét Győr várában volt mint ötven lovas parancsnoka, 1609 márciusában cseszneki kapitánynak nevezte ki az uralkodó. Itt nem időzött sokáig, mert októberben már kinevezték az utódját is. Hogy itt mi történt vele, vagy innen hova került, nem tudjuk.
Wathay Ferenc hatalmas életművének összefoglaló megállapítása: egész élete példaadás minden utána élő magyarnak az önzetlen és áldozatos hazaszeretetre. Írásai, rajzai pedig forrásanyagul szolgálnak a történettudomány számára a végvári küzdelem jobb megismerése érdekében.
Emlékét hűen őrzi szülőfalujának egyik, róla elnevezett, parkosított tere. Székesfehérváron tiszteletét szép bronzszobra tartja ébren. Nemes alakját idézi Sobor Antal Hosszú háború c. regénye is. Ebben a szerző avatott művészettel mutatja be Wathay hősi életútját, és izgalmas olvasmányt adva a kezünkbe, a hazafiasságnak abba a korszakába vezet vissza bennünket, amelyben hősünk értelmes életét leélte.
Nagy Imre