Énekkar

Vág énekkar

A vági Rábakör

 

 

 

 

 

Nagy Imre:
A vágiak szép éneklésének története
Elõszó bemutatás gyanánt
Vág község történetébõl nem maradhat ki a falu éneklõ közösségeinek a krónikája sem. Mert bebizonyosodott már, hogy a vágiak eléggé elõl álltak a sorban, amikor a tisztán zengõ, finoman hajlékony hangszalagokat osztogatták. Meg akkor sem szorultak jobban hátra, midõn rátermett énekkarvezetõk személyével szerencséltetett meg bennünket jó sorsunk. És e kettõ találkozása jelentette az igazán nagy nyereményt! Siker, elismerés, büszkeség termett nagy bõségben együttműködésük, áldozatosságuk és persze ami a legfõbb: dalározásunk nyomán! Igazi, lelkes, zengzetes tisztelgés ez a dalművészet szentélyében. Arany betűket és bõ helyet hát nekik mindenkor a történet lapjain!
Biztosan tudtak és szerettek a Vágon élõ emberek énekelni már korábban, a középkor századaiban is, hiszen híres földink, Wathay Ferenc, a törökverõ hõs, költõ és várkapitány 1604-ben írt históriás írásművének címéül is az Énekes könyv elnevezést adta. Õ akkor a templomi liturgiát színessé tevõ éneklés élményét ébresztette konstantinápolyi rabságának feketetoronybeli tömlöcében.
Továbbá hogy a világi énekek magvai is jó talajra találtak nálunk, ahol a makroncás Rába vízének zúgása biztosította az összhangot, tanúskodik róla két itt termett és helyben gyűjtött dalunk is. Az egyiket az 1885-ben született Erdélyi Istvántól hallotta Veress Sándor. A másikat a 81 éves Radó M. Antaltól szerezte meg e sorok írója 1983-ban:
Sobri Jóska ollan betyár
Télen-nyáron gatyába jár
Sej-haj Sobri pajtás
Hogyan tetszik a vándorlás?
(Barsi Ernõ: Daloló Rábaköz II. 190.)
Megismerni a nagyvági menyecskét
Holdvilágnál tölti el az éjjelét
A holdvilág ablakában
Betyár gyerek az ágyában
Recece!
(Nagy Imre: Megismerni Vágot I. 8.)
Bizonyára jó alapot, kitűnõ elõiskolát kaptak Vágon már a gyermekek is azáltal, hogy szívósan élõ hagyományok ápolójaként részt vettek a jeles napokhoz fűzõdõ népszokások gyakorlatában. Ezek pedig énekes strófákból álló õsi szövegek voltak. Divatos volt a háromkirály-járás, balázsolás, pünkösdölõ, lucázás, karácsony- és újévköszöntõ. A legények búcsúkor járt karéj-táncát kísérõ dal pedig szép mulatóének volt. Munkadalként szokásban voltak a már ismeretlen aratódalok is.
Dalárda
Az elsõ szervezett éneklõ közösség megalakítása Lakatos István kántortanító nevéhez fűzõdik, aki 1927-tõl 1949-ig működött a községben. Féfiakból toborzott dalárdájának tagjai voltak az emlékezet szerint: Dan Elek, Dan Imre, Dan Miklós, Dan Sándor, Dobos Ignác, Dobos József, Erdélyi Béla, Erdélyi József, Erdélyi Lajos, Egri Gyula, Farkas Sándor, Gasztonyi Ferenc, Gasztonyi József, Gulyás Imre, Kocsis Imre, Kovács B. Miklós, Kovács B. Lajos, Kovács Gy. József, Pálfi József, Petõ Béla, Radó Antal, Szanati Pál, Szilágyi József, Tallér István, Tallér János, Tuba Imre, Vajas Ferenc. (Ha bárki is kimaradt volna e felsorolásból, vagy a késõbbiek során összegyűjtött énekesek közül, kérem tanúsítson megbocsátó elnézést, mert annak csak egyetlen oka van: a hézagos emlékezet.)
A kórus 4 szólamú - tenor, I., II., basszus I., II., - tehát magas elõadásszinten gyakorló éneklõ együttes volt. Természetes, hogy ilyen felkészültséggel alkalmassá vált a legigényesebb műsorral való szereplésre is. A heti kétszeri próba és vezetõjének szakavatott rátermettsége, az éneklési fegyelem, de nem utolsósorban az énekesek odaadó buzgalma, mindannyiszor feledhetetlen élményben részesítette a hallgatóságot. Egyaránt elismerést arattak akár más éneklõ csoportokkal kellett megyei szintű versenyben összehasonlítani a vágiak tudását, akár a püspöki mise liturgiájának fényét voltak hivatva emelni. Ugyanilyen sikerrel tudták a lélekhez emelni a nagyheti passiók drámai áhítatának üzenetét. Elõadásunkban változatos énekszámok széles skálája szerepelt, mert hisz hallottunk tõlük vadvirágüdeségű népdaloktól kezdve súlyos veretű kórusműveken és szárnyakat adó Mária-énekeken keresztül akkoriban népszerű irredenta dalokig sok mindent. A máig is szép élmények emlékén kívül az elhódított díjak helytörténeti gyűjteményünkben látható serlegei tanúskodnak a vági dalárda dobogós rangú énekkultúrájáról és míves énekléstechnikájáról.
A két serlegbe vésett elismerés sorai a következõk:
1. Marinczer Jenõ díja 1933.
2. MDEOSZ Soproni dalosbizottságának versenydíja
Sopron, 1937. V. 23.
A vági múzeumban becses kincsként õrzött, Lakatos Istvántól örökölt 4 szólamú kották puszta címeikkel is sokatmondóan beszélnek a dalárda repertoárjának gazdagságáról:
Víg vadászok
Mért oly borús?
Elmentem én az este
Kukorica tuskó
Dalok a múltból
Gyászdal
Honfi bordal
Rákóczi dalok
Kuruc dalok
Magyar népdalok
A dalárda ma is élõ tagjai az énekléshez fűzõdõ legszebb emlékeik közül büszkén emelik ki többek között azt az élményt, amikor egyik soproni szereplésük alkalmával abban a kitüntetésben részesülhettek, hogy katonazenekar kísérte õket az állomásról a fellépés színhelyére. Másutt, a környék községeiben is ünnepszámba ment, ha a vágiak énekelni mentek hozzájuk.
A dalárdisták sokéves mederben folyó szokásos munkarendjét a felszabadulás sem akasztotta véglegesen meg. Az élet normalizálódásával együtt feléledt a dalárda tevékenysége is, de sajnos, nem sokáig, mert a politikai kibontakozás vajúdásai itt is megtették a magukét. Az énekkar vezetõje politikai-világnézeti beállítottságából kifolyólag nem tudta vállalni az új szellemű keretek között, a súllyal mozgalmi dalok kényszerítéssel való betanítását és bemutatását. Az énekkar így némi vézna utóéletet élt még a templom falai között, de ez már csak a végsõ akkordokhoz való lélegzetvétel volt csupán. 1946-ot írtak ekkor.

Vegyeskar
Szervezett keretek között folyó éneklésre hosszú 17 éves szünet után akkor nyílt Vágon ismét alkalom, amikor Koloszár Istvánban tudatossá vált a felismerés a vágiak éneklésbeli tehetségérõl és szeretetérõl. Megint szerencsés találkozása a két fõ tényezõnek: jó hangú, a lelket énekléssel gyógyítani vágyóknak és a vezetésre alkalmas, zenei tehetséggel, karvezetõi technikával rendelkezõ szakembernek a személyében.
Így született meg 1963-ban a vegyeskar, amely váltakozó, de szép számú közösségbe vont mintegy 20-25 énekest, nõket, férfiakat. Tanult énekeik bemutatását 3 szólam szálaiból fonták szívet lelket gyönyörködtetõ szõttessé. Változatosan adtak elõ többszólamú műveket, de szívesen alkalmazták a kánonban való feldolgozást és a szóló éneklést is. Sorra szólaltatták meg legszebb népdalainkat, obsitosztással egybekötött fellépésükön katonadalokat énekeltek, anyák napján pedig az alkalomnak megfelelõ dalt emeltek ki tarsolyukból. Tájolásaik még ma is emlékezetesek mind az elõadóknak, mind a hallgatóknak, akik Ivánban, Egyeden, Szilban részesülhettek fellépésük ajándékában.
Nyilván nagy kárként kell elkönyvelni, hogy a szép indulás után az ígéretes termés gyümölcsei a teljes beérés, a sikeres kibontakozás beállta elõtt lehullottak, mert alig két éves fennállás után a vegyeskar felbomlott. Okai közül a gyanú leginkább az anyagiak szorító hiányára terelõdik.
A rövid életű áldozatos munkásság mégis azt indokolja, hogy tisztelettel õrizzük meg a résztvevõk nevét:
Nõk:
Dorcsi Lajosné, Horváth Júlia, Koloszár Istvánné, Nagy Imréné, Petõ Károlyné, Riba Imréné, Németh M. Lászlóné,
Tarr Éva
Férfiak:
Bognár Imre, Dan Károly, Dan Miklós, Dan Sándor, Dorcsi Lajos, Egri Gyula, Erdélyi Sándor, Farkas Sándor,
Gombás István, Horváth Béla, Németh M. László, Németh Viktor, Vámos Mihály, Varga Gyula

Férfi énekkar - Rábakör
Tizenkét éves szünetet tört meg Koloszár István pihenni nem tudó, az éneklés mindent megszépítõ erejébe vetett hite, amikor 1977. õszén ismét tagokat toborzott és fölvette régi hangvilláját. A terméketlen csendet most ismét a vidám, örömteli ének, a közösségi összefogás dalban kifejezett alkotó korszaka váltotta fel.
Már november 7.-i elsõ bemutatkozásuk megcsillantotta azt a sikeres jövõt, amelynek az alábbi 20 lelkes énekrajongó rakta le az alapjait.
Alapító tagok:
Dan Elek, Dan Miklós, Erdélyi András, Erdélyi Imre, Erdélyi István, Erdélyi Sándor (Szabadság u.), Erdélyi Sándor (Kossuth u.), Farkas Béla, Gasztonyi Béla, Gulyás Imre, Koloszár István, Mészáros Imre,Mészáros János,Németh Viktor,
Pálfi József, Patyi Ernõ, Pánácz Sándor, Petõ Viktor, Töreki Péter, Tuba Mihály, Varga Gyula

Tagok 1987-ben:
Dan Miklós, Dobos Pál , ifj. Dobos Pál, Erdélyi András, Erdélyi György, Erdélyi Imre , Erdélyi István, Erdélyi László
Erdélyi Sándor, Farkas Béla, Gacs Elemér, Gulyás Imre, Hantó Szabolcs, Hikker Miklós, Kovács Imre,Mészáros Imre,
Nagy Imre, Németh Viktor, Pálfi József, Pánácz Sándor, Póczik Gyula, Riba Imre, Szabó Gyula, Tallér László, Töreki Péter

Éveken át végzett érdemes éneklés után a közösségtõl megváltak néhányan: Meghalt: Erdélyi Sándor, Erlitz Ferenc, Koloszár István, Németh Viktor, Riba Imre, Tuba Mihály, Varga Gyula.
Az elsõ igazi siker nem is váratott sokáig magára, mert 1978. januárjában Vágon az énekkarok minõsítése során a Rábakör már büszkeségre jogosító rangsorolást vívott ki magának. Ez olyan lendületet adott az énekkarnak, hogy nevét jegyezni kezdték szélesebb közművelõdési körökben is. Nem véletlen, hogy Budapesten a pávakörök 1978. évi országos vetélkedõjén a vágiak mutatták be a televízióban a legszebb rábaközi regruta-dalokat. (Ennek a legénynek a pántlikás kalapja…). Vele megkezdõdött a kiemelkedõ színvonal elismerését tanúsító oklevelek és kitüntetések, valamint a különbözõ műsorokat színesítõ szomszédi meghívások kiérdemlésének a korszaka. Tehát egy kemény, szívós, célratörõ és sok-sok energiát kívánó összmunka sikereinek a betakarítását könyvelhetjük el most, a fennállás elsõ évtizedének a végén. Most át is adom a krónika vezetését az okleveleknek:

Elismerés:
A Rábaközi Napok keretében rendezett II. országos pávaköri minõsítésen való szereplésért.
Szövetkezeti pávakörök II. országos találkozóján való szereplésért az eredményes részvételért. 1981.
Szövetkezeti pávakörök III. országos találkozóján való szereplésért Ajka, 1984.
Pávakörök megyei találkozóján való részvételért, Gyõr, 1981.
Országosan jól minõsült besorolást kapott 1978.-ban a népdalkörök II. országos minõsítõjén; és 1982-ben a Népdalkörök III. országos minõsítõ versenyén.
Ezüst fokozatot ért el a népzenei együttesek 4. országos minõsítésén.
Arany fokozattal jutalmazták:
1978. évi járási minõsítõn elért teljesítményért.
A rábaközi Napok 78' keretében a pávakörök Egyeden megtartott járási versenyén
1979-ben Szanyban tartott járási minõsítõ versenyen.
1980-ban rendezett népzenei városi-járási fesztiválon.
Az 1981. évi Rábaközi Napok rendezvényén Bogyoszlón elért szerepléséért Szocialista kultúráért kitüntetésben részesült 1981-ben.
Az 1986-os Rábaközi Napok rendezvényei között a vági Rábakör tagjait is láthatta-hallgatta az ország nézõkönzönsége a TV által közvetített hansági és csornai szereplései során.
Kiváló minõsítést kapott a Kapuváron 1987. június 7.-én rendezett megyei népzenei fesztiválon nyújtott művészi teljesítményéért.
Az énekkarban végzett önzetlen munkánk egyik legszebb jutalmának tartjuk annak a lehetõségét, hogy a szó legigazibb értelmében vett magyar testvériség érzelmileg motivált szálai fűzhetnek bennünket 1983. óta a csehszlovákiai csallóközi Gelle (Holice) férfi kórusához. Meleggé kovácsolt kölcsönös érzésvilágunkra ugyan nyomasztóan nehezedik az országhatár szétválasztó szerepének súlya. Évenként egyszer-egyszer találkozásunk, közös éneklésünk egyben örömteli és fájó érzést is kelt mindkét dalos közösségben, de mindenképpen újabb töltést kölcsönöz magyarságtudatunknak. Nemcsak az énekesek családja, hanem mindkét közösség egész lakossága ünnepel, ha odaátról megérkeznek a magyar énekes partnerek. Minket mindig példakövetõ csodálatra késztet a csallóköziek görcsös ragaszkodása nemzetiségi hovatartozásukhoz, édes anyanyelvünkhöz és gazdag helyi, valamint széles magyar népdalkincsünkhöz. Ennek tiszteletreméltó elkötelezettsége sugárzik elsõként az énekkart vezetõ Kovács Lászlóékból, akiknek legfõbb lelkesítõ erejét a kiálló nádszál acélosságához lehetne hasonlítani.

nagyi1a  A vági Rábakör szereplése (1985)

hgyoz1b Közös fellépés a gelleiekkel (1985)

1986. június 25.-én megtört szívvel búcsúzott az énekkar az utolsó leheletéig a dalolás ügyéért lelkesedõ-fáradozó vezetõtõl, Koloszár Istvántól. Ez a csapás rövid bénultságot idézett elõ az énekkar életében, de e krízisben szerencsésen átvezetett bennünket Horváth Gyõzõ erõshitű közreműködése és Hantó Szabolcs nagylelkű áldozatvállalása, aminek köszönhetõ, hogy éneklõ együttesünk szakavatott vezetésének folyamatossága biztosítva van.

nagyi1c Falunapon (1988)

Az énekkar szereplései alkalmával mutatós egyenruhában lép fel. Ez áll sötétkék pantallóból, ugyanilyen anyagból készült mellénybõl, fehér ingbõl és piros nyakkendõbõl. Más vonatkozásban felmerülõ anyagi kiadásainkat zömmel a Dózsa TSZ viseli, és részt vállal a fenntartás költségeibõl a Szany és Vidéke Áfész, valamint a Szanyi Nagyközségi Közös Tanács. A fenti pénzforrást a Rábakör öntevékenyen is igyekszik kiegészíteni Riba Imre pénztáros féltõ gonddal õrzött kasszájában azáltal, hogy az évenként rendezett énekkaros bál bevételét is e célra fordítja.
Az énekkar tagjainak szinte fél ünnep minden hétfõ, amikor az est egy órájában elérkezik a próba ideje. Itt készülünk arra, hogy népdalaink begyakorlásával tarsolyunkat megtöltjük a magyar dalkincs elõadásra kész gyöngyszemeivel.
Nézzük csak, milyen gazdag szellemi birtokot vehetünk leltárba a tízéves visszatekintés alkalmából:
Rábaközi dalok szűkebb pátriánkról,
"Vizes csokorba" sorolható dalok a Balatonról,
Hargitai dalcsokor,
Szigetközi dalok,
Katonadalok csokra,
A juhásznak jól megy dolga… (kánonban énekelve,
Parasztkantáta két szólamban,
Betyárdalok,
Erdélyi (bukovinai, székely) népdalok
Példamutató jellegénél fogva szólni kell az énekkar közösségi szellemérõl is, mivel zsugorodó lakóhelyünkön az egyre általánosabbá váló emberi elidegenedés posványában az énekkar olyan szilárd és összekovácsolódott szigetet alkot, amely még rendelkezik az alkotó jellegű, a közösségben boldogulást találó ember és barát szép tulajdonságaival.
Tízéves fennállását ünneplõ énekkarunk tagjai eddigi sikerektõl megerõsödött bizalmával lépünk a 2. évtized kezdete elé. Szilárd az elhatározásunk, hogy a Gyõr-Sopron Megye egyetlen férfikórusának, kedves szülõfalunk zömében õsz hajú énekesekbõl álló daloskarának életét továbbvisszük azon az úton, amely áldozatos és nemes szolgálatot tesz még énekhagyományaink öregbítése és szép dalaink széleskörű megismertetése érdekében.

Horváth Gyõzõ:
Vági Rábakör 1987-1997

hgyoz1a

A Rábakör jelvénye

A Vági Rábakör működésének második évtizedét krónikaszerűen szeretném bemutatni, noha magam feljegyzést csak ritkán készítettem, mégis él bennem a próbák és a szereplések egy-egy jellemzõ mozzanata. Így a visszatekintés egyszerre könnyű és nehéz, mert maradandó élmények és az idõérzék pontatlansága keverednek az emlékezés során.
Koloszár István barátunk betegsége alatt fél évig magam vettem pártfogásba a vági énekkart, majd 1986. õszétõl Hantó Szabolcs kollégám látta el a vezetéssel járó feladatokat. Szorgalmasan jártak a próbákra az énekkar tagjai, a tanár úr sorra tanított különbözõ népdalcsokrokat. Néhány év bõ termése ma is visszacseng, az egyes tájegységek szerkesztett dalfűzéseit pontosan, tisztán interpretálják a kórus tagjai. Az együtténeklésre nagy súlyt fektetett a csoportvezetõ. A lelkiismeretes közös munkálkodás eredményeket hozott, a minõsítések és egyéb szakmai megmérettetések tükrözték a befektetett munkát. A szólókkal is bátran bánta, bizalom nyilvánult meg a kiválasztás során. A helyi szereplések jelentõsége megnõtt, a rendszerváltás nem ingatta meg a kórus közösségébe vetett hitét.
1988. június 5.-én Farádon "Szülõföldünk dalai és táncai" címmel rendezték meg a rábaközi művészeti csoportok bemutatóját. A vágiak elsõ ízben szerepeltek Farádon, amit aztán több közös fellépés is követett.
A környékbeli falvakba gyakran eljutottak a vági dalosok. Ezekben az években még a csornai szerezésű rendezvények gyakoriak voltak.
1990-tõl Hantó Szabolcs nem tudta vállalni Beledbõl az átjárást, ekkor kerestek meg a vági énekkar tagjai. Úgy vállaltam a szakmai vezetést, hogy majd sikerül végleges megoldást találni. És az évek csak múltak, megkedveltem a kórust, és maradtam. A Daloló Rábaköz c. könyv szinte minden dalát ismerik azóta, sõt azok variációit gyűjtöm, jegyzetelem a próbák alkalmával is.
A kórus egységes hangzása, a természetes egyszerűség, az eredetiség olyan erénye a kórusnak, amit e mesterkélt világban ritkán lelünk meg másutt. A másik értéke nem kevésbé fontos, az emberi és közösségi lét, e tekintetben a magyar falu szellemiségének talán utolsó képviselõi õk. A tisztelet, a vidámság, a társaságkeresés õszinte gesztusai fedezhetõk fel dalostársaim viselkedésében.
Meggyõzõdésem, hogy a magyar népdal szeretete is e tõrõl fakad. Így hát egymástól tanulunk emberséget, műveltséget és közben arra törekszünk, hogy jól érezzük magunkat próbán, szerepléskor, s pohárral a kézben egyaránt.

És most következzen néhány mozzanat az elmúlt 10 évbõl a teljesség igénye nélkül.
1991. Rábaközi napok - elképzelhetetlen a vágiak szereplése nélkül. Balatongyörök polgármesterének meghívására részt vettünk a szezonzáró ünnepségen. A műsor elõtt hangulatos felvonulás volt, amit a strandon felállított színpadi program követett. a külföldi és hazai közönség élvezte a színes műsort. A rendezvény után a kirakodóvásár forgatagában megtaláltuk a helyünket , ami évek során törzshelynek számított, hiszen jóízű dalolásra, kikapcsolódásra nyújtott lehetõséget.
Persze a helyi szereplések fontossága sem csökkent, igyekeztünk mindig alkalomhoz illõ műsort összeállítani és bemutatni. Nemzeti ünnepeinket dalaink tették bensõségessé.
1992. október 3-án a szlovákiai Diószeg város meghívására vettünk részt a népzenei találkozón. A Dunaszegi Rezeda Népzenei Együttes, a pozsonyi Ghymes Együttes, a dunaszerdahelyi Zöld Pántlika tánccsoport és a helyi diószegi citerazenekar és az Új hajtás tánccsoport színvonalas műsorát mi rábaközi népdalokkal egészítettük ki.
Még ez évben a gellei énekkart fogadtuk Vágon. Maradandó élményben volt részünk. A búcsúzás az éjszakába nyúlt és az újabb találkozásra tettünk ígéretet.
1993. augusztus 20-án Szilban a községi ünnepség műsorában a helyi tánccsoport és a farádi énekkar mellett a vági férfikar is fellépett. A 11 népdalból álló két dalcsokor elhangzását követõen közös éneklésre is sor került.
A szomszédos Páliban többször is adtunk műsort. Szanyban október 23-án énekeltünk alkalmi dalokat.
1993. december 4-én Csornán rendezték meg a szövetkezeti pávakörök és népzenei együttesek országos találkozójának területi bemutatóját 16 csoport részvételével.
A kiváló együttesek között derekasan helytálltunk. Nem kértünk minõsítést, de az Alföldi Borús István vezette zsűri megajánlotta az országos ezüst minõsítést. A zsűri és a sajtó külön kiemelte a vágiak kulturált énekstílusát és a jól szerkesztett népdalcsokrok összeállítását, valamint Horváth Gyõzõ népdalgyűjtõ tevékenységét.
1994. július elején Gellére utazott a kórus a testvérkórus meghívására. A szereplést követõ kellemes barátkozáson mindenki jól érezte magát.
1994. június 12-én Farádon a falunapi műsorban ismét fellépett a vági népdalkör. 1994. október 29-én Fertõszentmiklóson szerepelt a "Vági Rába-kör". Sopron megyei katonadalokat és rábaközi betyárdalokat énekeltünk. A kórustalálkozó megszervezõje Rozsonits Géza, a fertõszentmiklósi "Peda-gógus Nõikar" vezetõje, aki egykor a Rábaközban is tanított, és azóta is baráti kapcsolatban álltunk Géza haláláig. A nagylózsi, sopronhorpácsi, a kónyi, a fertõszentmiklósi kórusok mellett mi az autentikus népdalénekléssel színesítettük a rangos kórusbemutatót. Szokolay Sándor zeneszerzõ elismeréssel szólt a vági dalosok elõadásmódjáról és a hagyományõrzés értékeirõl, az e téren vállalt misszióról. A rendezvény összkari számmal zárult, a Széles a Balaton c. kórusmű csodálatosan zengett a 150 énekes ajkán. A dalos-találkozó mottója: "Ó jöjjetek velünk és zengjük a boldogság nagy szent dalát." - valóra vált. A megyei lap így összegezte a vágiak produkcióját: "A Horváth Gyõzõ vezette 16 tagú vági férfikórus Sopron megyei katonadalokat, rábaközi betyárdalokat adott elõ ízesen, kiváló szövegmondással, egészséges tónusú énekléssel, citera-, illetve hegedűkísérettel."
1995. május 28-án a "Szentmiklósi Napok" keretében ismét kórustalálkozóra került sor Fertõszentmiklóson. Bartók Bélára és Halmos Lászlóra emlékeztünk a közös kórusszámokkal. A Háros felõl c. csokor kedvelt műsorszámunk lett.
A találkozón az elõzõ évi csoportok mellett a csornai, a hegyeshalmi, a fertõdi és a kapuvári kórusok is szerepeltek. A művészi színvonal emelkedését eredményezte a városi kórusok jelenléte.
A vágiak dalainak egy részét ezúttal is citerán kísérte Füzi Vilmos farádi barátunk.
1996. Nagy energiával készülünk a Rábaközi Napok-ra. A nyitó műsorban Csornán, a szabadtéri színpadon léptünk fel elõször. Aztán jött a "Sobri Jóska híres betyár" című összeállítás, amelyben a vágiak a kulcsszereplõk. A dalos kedvre épített műsor Szárföldön, Vágon, a Rába-parton és Soboron a kastély elõtt lett bemutatva. A színpad helyett a természetbe vittük a dalokat, a táncokat. Érdekes próbálkozás volt, alkalmanként hangulata is lett a néphagyományra épülõ összeállításnak.
Vicán és Sopronnémetiben adott műsort a vági Rábakör álladó partnerével, a bogyoszlói tánccsoporttal.
Augusztus 20-án Rábakecölben szerepeltünk. A férfikar érces hangja zúgott a sportpálya szélén. A zöld füvön Horváth Orsi népdalaival "erõsí-tette" a vágiak csapatát.
Szeptember elsõ vasárnapján a balatongyöröki szezonzárásra indultunk. Az autóbusz útközben elromlott. Izgalmakkal teli órák következtek, míg végre sikerült bejutni a szereplés színhelyére. A zenekar egyik tagja a menettánc közben összeesett és meghalt. Az esõ elmosta szereplésünket. Sajnos ilyen alkalmak is adódnak. Lehet, hogy ez volt utolsó györöki utunk?

hgyoz1b A Rábakör 1996-ban

1996. októberében a millecentenáriumi ünnepségek keretében szentelték meg a község új zászlaját és címerét, valamint a kopjafát, mint nemzeti jelképet. Az ünnepi hangulat megteremtésében dalokkal vettünk részt. Händel, Beethoven klasszikus műveibõl énekelhettünk részleteket. Legnagyobb tetszést a "Magyarok világhimnuszá"-val értük el.
1997. február 4-én a csornai könyvtárban rendezett kiállítás megnyitóján katonadalokat énekeltünk. A városi televízió sugározta műsorunkat, a Kisalföld is fotóval illusztrált cikket közölt az énekkarról.
Ez év március 14-én Gyõrben a megyei önkormányzat által szervezett ünnepségen 1848-as dalokat adtunk elõ. A megtisztelõ felkérésnek szívesen tettünk eleget, Kozma László irodavezetõ énekkarunk jó ismerõje és barátja.
1997. október 25-én ünnepi műsor keretében emlékeztünk meg az 1956-os forradalomról és egyúttal a vági énekkar 20 éves fennállásáról. A jubileumi rendezvényen a gellei énekkar, a bogyoszlói tánccsoport és a vági kórus szerepelt. A hangulatos és változatos műsor vacsorával és baráti beszélgetéssel folytatódott.
A vendéglátás költségeit a megyei és helyi önkormányzat, a szanyi termelõszövetkezet és az ÁFÉSZ , valamint egy helyi vállalkozó fedezték.
A műsor elõtt az énekkari tagok virágot helyeztek el az egykori énekesek és vezetõjük sírjára. Így õrizzük emléküket azoknak, aki a falu kultúrájának önzetlen részesei voltak. És tisztelet a jelenlegi énekkar tagjainak, Dan Miklós, Dobos Pál, Ifj. Dobos Pál, Erdélyi András, Erdélyi György, Erdélyi Imre, Erdélyi István, Erdélyi László, Gacs Elemér, Gulyás Imre, Hikker Miklós, Kovács Imre, Mészáros Imre, Nagy Imre, Pánácz Sándor, Szabó Gyula, Tallér László, Töreki Péter dalostársaknak.
A 20 éves évfordulón az énekkart fényképen örökítettük meg, hogy általa az utókornak is üzenjünk; a rábaparti falucska, Vág lelkes kis közössége immár évtizedek óta dalaival szolgálja népét, amikor szép énekszóval emeli ünnepei fényét. Népdalokkal ajkán tiszteli az örökséget, a hagyományt, terjeszti a magyar kultúrát, viszi közeli és távoli településekre Vág jó hírét.