Ajándék a falunak
Szent István-szobrot ajándékozott Vágnak a plébános
Szent István-szoborral gazdagodott nemzeti ünnepünkön Vág. A falu plébánosa, Ács Lajos címzetes kanonok ajándékozta az alkotást a településnek. Ez a negyedik szobor, melynek felállítása Ács atya nevéhez fűződik.
Ács Lajos címzetes kanonok neve minden bizonnyal mint szoborállító atya kerül be községeinek történelmébe. A plébános a Szentírás szavaival vallja: nagyobb boldogság adni, mint kapni. Szent Erzsébet-szobrot állíttatott már Szilban, ugyanott és szülőfalujában, Szanyban Szent István portréját formáztatta meg. Családi örökségét áldozza erre a célra.
– Szent István hazánk dicső múltját testesíti meg. Magában egyesíti Istent, Máriát, az egyházat, a hazát, a családot – magyarázta a Kisalföldnek, miért is ragaszkodik államalapító királyunkhoz. – 1951-ben róla mondtam első szentbeszédemet, így személyesen is kötődöm hozzá.
Lajos atyának a szobrokkal kapcsolatban egy kérése volt a művészhez, az Érden alkotó Domonkos Bélához: ne legyenek egyformák. Szilban mellszobrot kapott István király. Szanyban ˝imádkozik˝, a vági alkotás pedig a keresztet tartó szentet ábrázolja. A talapzatra választott idézetek is időszerűek: ˝István király árva népe / Te is hajtsd meg homlokod. / A kereszt volt ezer éven / Reménységed oszlopa. / Most is Krisztus jele légyen / Jobb jövődnek záloga.˝
És a folytatás egy intelme: ˝Hagyd, hogy mindenben és teljesen a szeretet vezessen.˝
– Magyar földön István volt az, aki letűzte a keresztet. Szavai, intelmei pedig ma is érvényesek. A szeretet kell hogy vezessen bennünket életünkben. Azt szeretném, ha a szobor köré összegyűlnének a vágiak és egy közösséget alkotva énekelnék Himnuszunkat. Ha általa is formálódik a közösség, én már elégedett leszek. Szegény az a település ugyanis, melynek nincsenek szobrai.
Ács atya családi örökségéből állíttatja az emlékjeleket. Nem szívesen beszél az adományok anyagi részéről. Azt sem tőle tudtuk meg, hogy a váginak ötmillió forintba került a felállítása. A kérdésre Szent Péterrel válaszol: ˝Legeltessétek Isten rátok bízott nyáját ne kényszerűségből, és ne haszonlesésből, hanem önként.˝
– Sok vád ér bennünket, papokat, hogy anyagiasak vagyunk. Én most a vági egyházközségnek visszaadom a fizetésemet. Tizenöt esztendeje szolgálok a faluban és bizonyítani szeretném, hogy a pénzt közcélra használom. Én így, mások nyilván másként teszik ezt, de azt Szent Antaltól megtanultam, hogy eleven a szó, ha a tettek beszélnek. Abban persze, hogy adni tudok, nagy szerepe van szüleimnek, testvéremnek, hiszen a családi örökség is biztosítja az anyagi hátteret. Nekik is emléket állítok a szobrokkal. Eszembe jutnak aztán ilyenkor a vági határban töltött órák is. Földünk volt a kertek alatt és a templom mellett jártunk el. Az Úrangyala imádságot a torony felé fordulva mondtuk el családommal. Biztosan lesznek persze olyanok, akik nem értik meg tettem célját. De én azt is tartom a zsoltár soraival, hogy ˝a szívemben nem érzek nagyravágyást, a szememben nincsen kérkedés˝. A Szentírás pedig azt mondja: testetek a Szentlélek temploma. Ha vannak is gyötrelmeim, azért vannak, hogy vajon tudok-e minél több érdemet szerezni. Vajon tudom-e ezt a templomot megfelelően gondozni?
Ács Lajos címzetes kanonok kérdéseire községei már megadták a választ: Szilban és Szanyban ugyanis díszpolgárrá avatták a közösségért tett érdemei elismeréseként. Ő pedig még mindig azon gondolkodik, hol segíthet, hol tehet jót embertársaival.
A közeljövőbeli terveiről portálunknak Ács Lajos atya annyit árult el, hogy gyakran gondol szeretett iskoláira. Az alma materekre: a győri szemináriumra és a csornai Hunyadi-gimnáziumra.